A kellemetlen vagy éppen veszélyes csípést okozó állatokat hosszasan lehet sorolni: szúnyog, méh, darázs, bögöly, bolha, poloska, pók, kullancs, hangya... Nem árt informálódni arról, milyen "meglepetéseket" tartogathatnak nekünk ezek az állatok.
A rovarok, ízeltlábúak általában élelemszerzés céljából látogatnak meg bennünket (pl. szúnyog, kullancs), ritkábban védekezésből "támadnak" (darázs, méh, pók, hangya). Ez utóbbiak mérget, a táplálkozni kívánó csoport egyedei pedig leginkább a nyálukkal együtt véralvadásgátló anyagot juttatnak a bőrbe. Bármi is kerül a bőrünk alá, azt az immunrendszer felismeri, és a testidegen fehérjék miatt védekező reakció indul be. Ennek foka határozza meg, hogy csupán egy normál viszketés, duzzanat, vagy egy túlzott reakció: allergia, ill. gyulladás alakul ki.
Nézzük meg kicsit jobban, milyen csípéseknél mire kell odafigyelni, illetve hogyan célszerű kezelni!
Szúnyog, bögöly, hangya, bolha, poloska: ilyen "egyszerűbb" csípések esetén a hideg, jeges borogatás és antihisztamin tartalmú krém alkalmazása általában elegendő. Vigyázzunk, hogy ne kaparjuk el a csípés helyét. Ezek a csípések pár nap alatt elmúlnak, allergiás reakciót is ritkán váltanak ki. Egy egyszerű szúnyogcsípéssel nem kell azonnal orvoshoz rohannunk, azonban ha a csípés helyén visszamaradt dudor, csillapíthatatlan viszketés, élénk gyulladás, esetleg váladékozás, fokozódó fájdalom jelentkezik, akkor már célszerű szakorvosi segítséget kérni.
Méh, darázs: a méh- és darázscsípések már veszélyesebbek lehetnek, mert a védekező rovar méreganyagokat fecskendez be a szúrás helyén. Az erre érzényeknél ez nagyon heves és súlyos reakciót válthat ki, ami adott esetben azonnali orvosi beavatkozást igényelhet. Jó tudni, hogy a kétféle csípés nem azonos kezelést igényel: a méhnek savas, míg a darázsnak lúgos a mérge. Ezért méhcsípés esetén enyhe lúgosító borogatást használjunk (pl. higított ammóniával, vagy vízzel kevert szódabikarbóna pasztával), a darázscsípést pedig savas anyagokkal (pl. citrom, higított ecet) enyhítsük. Sokszor persze nem is olyan egyszerű megállapítani, melyik állat csípett meg, ilyenkor a már említett hűtés-jegelés, illetve antihisztamin-krém alkalmazásával nem nyúlhatunk mellé. Heves reakció, ödémásodás esetén azonnal orvoshoz kell jutni, mert ez életveszélyes is lehet. Célszerű felkeresni egy szakorvost akkor is, ha több egyidejű csípés ért.
Kullancs: a kullancsok okozhatják a legtöbb kellemetlenséget, akár súlyos fertőzéseket is. A csípés után általában igen enyhe bőrreakció észlelhető, a csípés utáni elvakarás, elfertőződés nem jellemző, ellenben ezek a pici vérszívók számos betegséget terjeszthetnek. A kórokozó általában a vérszívás befejezés követően, a rovarok nyálával kerül át a sebbe. A mohó állatkák túleszik magukat, majd "visszaöklendezik" a felesleget a bőrbe. Így,amint kullancsot észlelünk a bőrön, ne késlekedjünk, minél előbb távolítsuk el a veszélyes jószágot. A közhiedelemben még mind a mai napig is szereplő kenőcsözés, az állatka "megfullasztására" tett kísérlet nem vezet eredményre, semmiképpen se alkalmazzuk, mert csak a kórokozó átvitelének esélyét növeljük így. Legjobban a gyógyszertárakban kapható kullancskiszedő csipeszek alkalmazhatóak. Fontos, hogy a kullancs hátsó részét ne fogjuk meg, próbáljuk meg a fejénél megragadni, és úgy kihúzni. Sokan nem merik felvállalni ezt a beavatkozást, mondván, mi lesz akkor, ha beszakad az állat rágója a bőrbe? Az igazság az, hogy semmi, és alkalmanként még egy gyakorlott szakemberrel is előfordulhat. Ha a kullancscsípés utáni napokban szokatlan tüneteket tapasztalunk (rosszullét, nem múló bőrpír, kokárdaszerű folt stb.) keressünk fel egy szakembert, mert a kullancs által terjesztett súlyos betegségek (Lyme-kór, agyhártyagyulladás, vérzéses kullancsláz stb.) esetében nagyon fontos, hogy minél előbb megkezdődjön a kezelés. Ha nem észlelünk semmi aggasztót, akkor is ajánlott legalább öt hétig megfigyelni a szervezetünk reakcióit illetve a bőrfelületet.
